~1.rész~ A halálom napja

2012.07.02. A halálom napja. A munkahelyemen... Nem. Inkább kezdjük a nap elejétől. A reggelem úgy indult mint minden reggel. Pontban 7 órakor keltem. Készen voltam már 7:30-kor. Indultam a munkahelyemre, a fagyizóba. Igen, fagyiárus voltam. Felvettem az egyszerű, kék színű egyenruhám. Egy sima rövidnadrág, rövid ujjú póló egy nébtáblával a nyakamban. Végül is szerettem ezt a munkát, egyszerű és végig a strandon lehetek. És egész jó volt a fizum is. Indultam a partra. Beálltam a pult mögé és eladtam pár fagyit. Kicsit unalmas volt és vágyakoztam a vízben úszó gyerekek után... Hirtelen egy ismerős arc volt a pult előtt.

-Mit óha...-kezdetm bele unottan, de vidáman folytattam, amikor megláttam apámat: -Apa!-mosolyogtam rá. Vigyorogva nézett. Kivettem a fagyifogóval egy pisztáciás gombocót, édes tölcsérbe raktam és a kezébe nyomtam.

-A cég ajándéka.-átvette és rám vigyorgott, majd megköszönte. Úgy döntöttem szünetet tartok, ezért én is kivettem magamnak egy gombócot és indultam apával. Leültünk a fagyizó székeire.

-És? Mi újság? Sok a munka?-kérdezte. Érdekes, de én húsz éves létemre is jól kijöttem a szüleimmel. Nagyon jól.

-Hát... Eléggé. Szerencsére úszás után rengeteg gyerek kikönyörög anyucitól egy fagyit, ezért igen, elég sok.-mosolyogtam rá. Bólogatott, majd nyalt egyet a fagyiba. Megláttam apa mögött anyát sétálni. Rámosolyogtam, de hirtelen. Igen. Hallottam egy nagy durranást, ami borzasztóan közel volt hozzám. Még annyit láttam, hogy anya arcáról eltűnika mosoly és már drámai arcot vág. Aztán, mintha földrengés keletkezett volna, hirtelen minden fehér volt körülöttem. Körül néztem és csupa fehérség. Semmi sem volt most a szobában. "Meghaltam? Mondjuk nem is a pokolba kerültem volna... Még a légynek sem árottam soha. De mért haltam volna meg?" Valami repült felém. Emberkinézetű, szárnyas valami volt. Mint egy angyal...Lassan hátrálni kezdtem, aztán villámsebeséggel szalani, de megfogta a csuklóm.

-Várj!

-Eressz!-mondtam halkan és félve.

-Nem bántalak. Az őrangyalod vagyok. Mindent tudok rólad.-ettől megijedtem egy kicsit.

-Hol vagyok?-váltottam témát.

-A mennyországban. Meghaltál.

-Dehát... Az nem lehet, itt vagyok veled szemben. 

-Szárnyaim vannak Manda.-mosolygott rám. 

-Van egy pár kérdésem ezzel kapcsolatban...

-Tedd csak fel!

-Most már soha többet nem mehetek vissza a szüleimhez?-kérdeztem reménykedve a de szóba.

-Visszamehetsz. De csak is egy más ember testében.-magyarázta. Kirázott a hideg.

-Visszaszeretnék menni. De ugye felkereshetem őket?

-Fel. De nem tudhatják, hogy te te vagy.

-Magyarul?

-Magyarul azt kell hinniük, hogy te az a másik ember vagy.

-Egy pillanat. Ha most meghaltam. Akkor... A holttestem... Most, csak lélekben vagyok itt?-leesett.

-Igen.

-És miért felelős az őrangyal?

-Érted. Mármint az emberért. Minden őrangyal kap egy embert. Arra kell vigyáznia. Úgy értem nem menthetjük meg az életeteket, de megváltoztathajtuk a sorsotokat.

-Ezt most nem értem.

-Emlékszel, amikor Chaz megcsókolt?

-Első szerelmem...-áradoztam.

-És tudod miért tette ugye?

-Mert együtt táncoltunk.

-Elmagyarázom: Te voltál a párja ugye... Az a fafej Jonson egyfolytában rappet játszott. Szerinted mikor rakott volna be egy lassú zenét?-átgondoltam a dolgot...

-Jesszus. Akkor te tehetsz róla! Ezt nem hiszem el.-próbáltam lassan felfogni.

-

Oldal: ~1.rész~ A halálom napja
Élet a halál után - © 2008 - 2024 - eletahalalutan.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat